A 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Orbán Viktort erdélyi politikusok arról kérdezték, hogy Magyarország képes-e felállítani egy jelképes rakétapajzsot, amely enyhíteni tudná a romániai magyarokra nehezedő bukaresti nyomást. A miniszterelnök válaszában elmondta, hogy a magyar kormány az erdélyi magyarság fölé egyelőre csak olyan kupolát húzhat, amelyre ha valaki ránéz, akkor „azt gondolja, hogy nem érdemes lyuggatni, mert az neki több kárt okoz, mint azoknak, akiknek ártani akar”. De vajon ez a kupola a belső ellentétektől is megvéd?
Romániában az erdélyi magyarok bukaresti jelenléte mellett (RMDSZ), erős parlamenten kívüli érdekérvényesítés is megfigyelhető: az önkormányzatokon keresztül a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is jelen van a román köz- és politikai életben. Az erdélyi magyar közösség reprezentációjának vannak nemzetközi aspektusai is. A határon túli magyarok melletti kiállás Brüsszelben jogi (például a Kalmár-jelentés), Budapesten elvi és erkölcsi jellegű (Alaptörvényben rögzített felelősségvállalás), mindez természetesen az érdekek politikai képviselete mellett (egyszerűsített honosítás bevezetése, szavazati jog megadása). Az erdélyi magyarság képviselete az előbbiek értelmében négydimenziósnak mondható, a trilaterális parlamenti jelenlét egy számottevő, törvényhozó intézményeken kívüli önkormányzati pólussal egészíthető ki. Ez a fajta többszintűség az állampolgárság fogalmának újraértelmezését indukálja, hiszen napjainkban az Európai Unión belüli kisebbségek akár több állampolgársággal vagy identitással is rendelkezhetnek; az állampolgárság szélesebb körű értelmezése (európaiság) segítheti a többségi nemzettel szembeni érdekérvényesítést.
A tusnádi szabadegyetemen Biró Zsolt (MPP) és Toró T. Tibor (EMNP) pártelnökök a parlamenten kívüli pártok együttműködésének lehetséges formáiról vitáztak. Biró szerint Székelyföld autonómiájához az erdélyi pluralizmus kezelése ajánlatos, az önrendelkezés nem a parlamenti küszöböt súroló RMDSZ segítségével, hanem nemzetközi nyomásgyakorlás útján realizálható. Ám a Biró által említett pluralizmus jelenleg inkább csak megosztottságot takar. A beszélgetésen Toró T. Tibor a főhatalommal szembeni erdélyi magyar érdekérvényesítés fontosságát hangsúlyozta, és kettős ellenségképéről beszélt, amely a román kormányból és az abba „beépülő” RMDSZ-ből áll. Az Erdélyi Néppárt szerint az autonómiát az önkormányzatokon keresztül, külpolitikai nyomásgyakorlás segítségével és az erdélyi magyar közösség motiválásával célszerű kikényszeríteni. Kérdésemre elmondta, hogy a vázolt dimenziókon belül a budapesti parlamenti a legjelentősebb (ez a pólus a „nemzetpolitika szíve”).
Orbán Viktor ezzel összhangban kifejtette, hogy az RMDSZ-szel is számolva, a magyar kormány mindenkivel hajlandó tárgyalni, akár békítő szerepet is vállalva a felek között, nem kíván beleszólni az erdélyi magyar pártok vitájába. Kelemen Hunor RMDSZ elnök korábbi megnyilvánulásai is nyitottságról tanúskodnak, a pártelnök szerint az erdélyi politikát elsősorban a bukaresti parlamenten, a román kormányon és az önkormányzatokon keresztül kell érvényesíteni.
Az autonómia érdekében tanácsos a három párt közötti mélyrehatóbb együttműködés, valamint a két kisebb szereplő egymáshoz és az RMDSZ-hez fűződő viszonyának korrigálása. A romániai magyar pártok a képletes székelyföldi pajzsot akkor építhetik meg, ha kiállnak a magyar közösség egységes képviselete és önrendelkezése mellett, ha az érdekképviselet romániai dimenziójában a belső konfrontáció helyét az érdekaggregálás veszi át. Akkor alakulhat ki Székelyföld geopolitikai térképe, ha a turáni átok, a pártok viszálykodása helyett az autonómia ügyének töretlen és kompromisszumok nélküli felvállalása határozza meg a felek közötti kapcsolatot. Ehhez az erdélyi közösség egyirányú politikai cselekvése szükséges.
(Magyar Nemzet, 2014. augusztus 8.)
