A vallási fanatizmus intézményesült szervezetével szemben Európa nem teheti meg, hogy álszent és laikus módon nyitva tartja kapuit. A francia jobboldal már évekkel ezelőtt az „immigration choisie” (szelektív bevándorlás) politikájának elveit hangoztatta, ami konkrét szempontok alapján kívánja csoportosítani a bevándorlókat.
Az akkoriban nagy belpolitikai vihart előidéző vita nem parttalan: valamilyen nyelvi vagy műveltségi cenzus bevezetése, az integrációs folyamat előmozdítása, vagy legalább a menekültek múltjának minimális feltérképezése (például titkosszolgálati eszközökkel) égetően szükséges.
A bevándorlás témájában rendezett parlamenti vitanapon az ellenzék megpróbálta viszonylagossá tenni a menekültáramlás kérdését. A számok azonban a baloldalt cáfolják: 2012-ben háromezren, 2013-ban tizennyolcezren, 2014-ben negyvenkétezren, az idén két hónap alatt pedig már huszonhatezren léptek át szabálytalanul a magyar határon – ez egyértelműen növekvő tendencia.
Egyik napról a másikra nem válhatunk tranzitból célországgá, de a helyzet könnyen kezelhetetlenné fajulhat. Nemzeti szinten a probléma felismerése és a határok közvetlen védelme, nemzetközi szinten pedig az uniós migrációs politika szigorításának elérése, az ésszerű szelektálás lehet a megoldás.
Érdemes felidézni Angela Merkel elhíresült 2010-es beszédét, amelyben a németországi multikulturalizmus kudarcáról beszélt. A kancellár már akkor kimondta, hogy a multikulturális társadalom koncepciója megbukott, a migráció mértéke túl nagy, és az emberek békés egymás mellett élése ma már nem feltétlenül valósul meg Németországban sem.
(Magyar Hírlap, 2015. március 6.)
