PolMa Progresszív

Egy-egy választás értékelése többek között alkalmat ad politikai tendenciák bemutatására, ezen belül is pártok támogatottságának mérésére, vagy éppen társadalmi kérdések taglalására, az eredmények ismeretében pedig konkrét konzekvenciák vonhatóak le. Magyarország EU-csatlakozása óta a harmadik európai parlamenti választásra került sor májusban, a voksolás kimenetelének tárgyalásakor egy negatív és egy pozitív aspektusra hívhatjuk fel a figyelmet.

Európában ezen a választáson (is) tovább erősödtek a szélsőséges pártok, ebbe a negatív trendbe illeszkedik a Jobbik támogatottságának növekedése. A jelenség elemzésekor nem hagyható figyelmen kívül az első és második, harmadik helyen befutó pártok szereplése sem, hiszen a második helyért folyó küzdelem gyakran meghatározó jelentőségű, a párt erejét és belpolitikai helyzetét befolyásoló, nagy téttel bíró versengés lehet. A választás újdonsága, pozitív hozadéka, hogy a határon túli magyarság összességében nagyobb érdekképviselettel rendelkezik az Európai Parlamentben, mint korábban, ami részben a Fidesz-KDNP úgynevezett „nemzeti listájának”, részben pedig a határon túli magyar pártok ismételt jó szereplésének tudható be.

forrás: europarl.europa.eu

A 2014-es európai parlamenti választás Magyarországon rekord-alacsony részvételi arány mellett zajlott le. A Fidesz 2004-hez képest 263 759 ezer szavazatott veszített, a szavazatszám-csökkenés azonban még látványosabb, ha a legutóbbi EP-választáshoz viszonyítunk: 2009-hez képest 430 318 ezerrel szavaztak kevesebben a pártra. A támogatók arányának csökkenése azonban nem járt a mandátumarányok csökkenésével, ugyanis az alacsony részvétel és a második helyezett közötti szavazatkülönbség azt eredményezte, hogy a Fidesz mostani eredménye az eddigi második legjobb lett (a szavazatok százalékának változása: 2004-ben 47,40%, 2009-ben 56,36% és 2014-ben 51,48%).

A 2009-es választáson a harmadik helyért folyó küzdelem a kampányban is észlelhető volt, az SZDSZ akkor „200 ezer plusz egy” szavazót keresett, és plakátjain a „Ki lesz a harmadik erő” kérdést intézte a választókhoz. A rossz negatív kampány az erősödő Jobbiknak kedvezett és az SZDSZ megsemmisülését eredményezte (a szabad demokraták több, mint 175 ezer szavazót veszítettek 2004-hez képest, és éppen, hogy 2%-os eredményt értek el). A Jobbik ezzel szemben 14,77%-ot szerzett, ráadásul csak 75 367 szavazattal maradt le a 17,37 %-on álló második MSZP-től.

2014-ben a választás a Jobbik további erősödését hozta, a párt immáron az MSZP-t is leelőzve a második helyet szerezte meg (87 536 szavazattal előzte meg a szocialistákat). A korábbi európai parlamenti választással összehasonlítva megállapítható, hogy a második hely leginkább az MSZP népszerűségének csökkenése miatt vált elérhetővé a Jobbik számára, hiszen a szocialista párt támogatottsága 6,47%-kal csökkent, míg a Jobbik arányosan csak 0,1%-kot veszített támogatói köréből. Az MSZP vezetése ennek következményeként rákényszerült arra, hogy a bukással felérő szereplésre lemondással reagáljon, így ugyanis a pártnak maradt némi esélye arra, hogy a közelgő októberi önkormányzati választásokig talpra álljon. Az MSZP tekintetében a rossz választási eredmény egyik közvetett oka Gyurcsány Ferenc (DK), aki pártjával a baloldali szavazók 9,75%-át vitte el a szocialista párt elől. Gyurcsány az önkormányzati választásokon is veszélyt jelenthet a teljes tisztújítás előtt álló szocialisták számára: amennyiben nem lépnek választási koalícióra a DK-val (ami szocialista politikusok nyilatkozatai alapján egyelőre nem elképzelhető), akkor a Jobbik ismét sikert érhet el, a volt miniszterelnök és pártja pedig újra a baloldal vezető szereplőjévé válhat.

A szélsőjobboldali pártok a legtöbb európai országban erősödtek, így Németországból, Hollandiából, Dániából, Görögországból, Finnországból, és számos más országból, például a szomszédos Ausztriából is jutottak be erősen radikális pártok az Európai Parlamentbe. A legjelentősebb eredményt a francia Front National (FN) érte el, amely a jobboldali UMP-t és a baloldali PS-PRG-t is megelőzte. Marine Le Pen pártja 24,95 %-kal 24 helyet szerzett, a 20,76%-ot elérő UMP-vel (20 hely) és a kifejezetten rosszul szereplő kormánypárttal szemben, amelyik 13,98%-ot ért el (13 hely). A baloldali Lemonde.fr honlapon (http://www.lemonde.fr/europeennes-2014/) interaktív módon tekinthetőek át a választás eredményei, itt bemutatják az európai pártok szereplését, és egy-egy mondatban ismertetik az országokat. A Magyarországot bemutató résznél arról ír a lap, hogy hazánkban „Európa gyengének mutatkozott” az utóbbi években, és az „ultranacionalista, euroszkeptikus Orbán”, aki „blokkolta” az igazság - és közszolgáltatást, valamint korlátozta a sajtó szabadságát, április 6. után újra megnyerte a választást. Hozzáteszik: az egyetlen pozitívum, hogy „a magyar gazdaság talpra állt, kezelte az inflációt és egyensúlyi állapotba került”. Szembetűnő, hogy a francia baloldali újságírás mennyire nem tudja kezelni a francia szélsőjobboldal erősödése által előidézett szituációt, a Franciaország résznél csupán ennyi áll: „az FN a mostani választáson is hasonlóan jól szerepelt, mint a korábbi önkormányzatin, és euroszkepticizmusa ellenére erősödni tudott, sok helyet szerzett az EP-ben”. A fenti példa azt hivatott szemléltetni, hogy a szélsőségek erősödésével történő társadalmi szembenézés és a megoldások keresése időt igénylő folyamatok, a választás utáni hetekben egyelőre eredménytelenül zajlanak. A magyarországi baloldal például az eddigi „Jobbik-bojkott” helyett a párbeszédet választotta, és immáron a baloldali médiában is hajlandó vitázni a párttal, érvekkel próbálja a választókat meggyőzni arról, hogy a szélsőséges megoldások nem megfelelő reakciók a politika válságos kérdéseinek kezelésére.

A Jobbik a parlamenti választás kampányának idejére igyekezett levetkőzni a „szélsőséges” bélyeget, és annak ellenére nem veszített szavazóbázisából, hogy Kovács Béla EP-képviselő kémkedés vádjába keveredett, valamint a párt egyik volt képviselőjének felhívására megtámadták Pásztor István vajdasági politikust. Mint ismeretes, Gaudi-Nagy Tamás „lehazaárulózta” a határon túli magyar politikust, később azt mondta, hogy „lámpavason szoktak lógni a hazaárulók”. A Jobbik cinizmusát mutatja, hogy az esetre reagálva arra hivatkoztak, hogy a (korábban befolyásos) jobbikos képviselő már nem tagja pártjának. A kémügy és a határon túli magyar politikus megtámadása a közvélemény számára bizonyíthatta, hogy a párt egyelőre nem képes az arculatváltásra, és továbbra is jogosan illeti meg a szélsőséges jelző, ám az eredmény fényében látható, hogy a botrányok mégsem vezettek a párt saját táborának elidegenüléséhez.

A Jobbikkal ellentétben a Fidesz-KDNP konzekvensen kiáll a határon túli magyarok mellett. A pártszövetség „nemzeti EP-listájának” köszönhetően három határon túli magyar képviselő szerzett mandátumot, a lista harmadik helyén szereplő Tőkés László Erdélyből, Kárpátaljáról a kilencedik helyet kapó Bocskor Andrea, valamint a tízedik helyen álló vajdasági Deli Andor jutott az Európai Parlamentbe. Az Európai Unió intézményrendszerei biztosítékot jelenthetnek a határon túli magyarok számára, hogy ne születhessenek olyan intézkedések, amelyek diszkriminatív módon érintenék őket. A legfontosabb persze, hogy a pártok megteremtsék ennek előfeltételét, és képviselőik az európai parlamenti választásokon keresztül eljussanak az EU öt évre választott parlamentáris testületébe. Az érdekképviselet hatékonyságát számos tényező befolyásolhatja, azonban a képviselők számának növelése, így a Fidesz nemzeti EP-listája egyértelműen segítette a jövőbeni érdekérvényesítést. A felvidéki MKP (6,53%) listájáról egyébiránt Csáky Pál, a Most-Híd (5,8%) listájáról pedig Nagy József jutottak mandátumhoz, a romániai RMDSZ-ből (6,29%) pedig Winkler Gyula és Sógor Csaba szereztek európai parlamenti helyet - ezáltal a határon túli magyarok érdekképviselete a Fidesz listáján kívül további képviselők által is lehetővé vált.

Az európai parlamenti választás alkalom arra, hogy a pártok pozícionálják magukat a közelgő önkormányzati választások előtt. A Fidesz-KDNP nemzeti EP-listájának köszönhetően növekedett a határon túli magyarok érdekérvényesítő potenciálja, a párt másodszorra is jelentős győzelmet aratott, magabiztosan készülhet az önkormányzati választásokra. A Jobbik a nemzetközi tendenciába illeszkedően erősödött, és szintén bizakodva várhatja az októberi választásokat, ellentétben a belső válsággal küzdő, agonizáló szocialista párttal.

1. Táblázat

forrás: wikipedia.hu